2012. július 31., kedd

Háttér - Hydranos előtörténete

 A befejező játékülésre csatlakozik hozzánk Creep az alábbi karakterrel:

Név: Hydranos
Ismert nevek: "Tengernagy", "Lord Metallus"
Rangja a flottában: Rear-admiral (ellentengernagy)
Rangja a dinasztia hajóin: Master of Ordnance (tüzérparancsnok)
Életkor: 142 szabvány-év

Hydranos páncélja
A Lathe-világok egyikén, a Hesh-en "született" majd másfél évszázaddal ezelőtt – jobban mondva az Adeptus Mechanicus célelvűsége kreálta mesterséges lényét sorozatos klónozási folyamatok, archeotech-eszközök és génmanipuláció segítségével. Arra már nagyon kevesek emlékeznek, mi volt a céljuk a Caedo Hycallis-nak elnevezett alany létrehozásával. Az bizonyos, hogy az eredeti rendeltetési helyére sohasem érkezett meg. 15 szabványéves korában hagyta el a Hesh-t egy Silent Servitude nevű Mass Conveyor fedélzetén az akkoriban igencsak instabil lelkivilágú fiú. A Golgenna Reach-ből még biztonságban suhant el a roppant szállítóhajó, de valahol a Drusus Marches és a Halo Stars határánál káosz-hitű Fosztogatók prédájává vált. A legénység életét vesztette a csatában, vagy azt követően mészárolták le őket. Számos utast rabszolgaként osztottak szét a Fosztogató-flotta hajóin, így került Caedo a feltörekvő kalóz, Sendak Voltrasse cirkálójára, a Promise of Sedition-re, ahol majdnem négy keserves hónapot élt túl kínzások és folyamatos kényszermunka közepette. Elmondhatatlan szerencséje volt, amikor Voltrasse épp tudomást szerzett arról, hogy egy Stryxis-flotta igen komoly erőt képviselő űrtorpedókat akar eladni. A kalózok üzletet kötöttek a stryxis-ekkel – rabszolgák és más rabolt birodalmi javak a fegyverzetért cserébe - de utóbbiak résen voltak és még azelőtt távoztak, hogy Voltrasse rajtuk próbálta volna ki újdonsült szerzeményeit.




A fiú tehát a Stryxis vándorkereskedőihez került, ahol brutális bánásmód és kemény munka várt rá – végső soron azt tapasztalta, hogy ők is csak rabszolgatartók, akik csakis az ember megvetésére méltóak. Innen fakad olthatatlan gyűlölete a fosztogatók és kalózok iránt, amit a következő több, mint száz év sem csillapított. A flottájukon és közvetve a Koronus Expanse-ben tizenhárom évet töltött, majd a stryxis megszabadult tőle: rejtélyes módon került az Arcadius Klán egyik hajójára, majd néhány héttel később Footfall-ra, a Flotta központjába. Megpróbált bejutni a Naszádhoz, mint önkéntes, de túlkoros mivoltára hivatkozva több alkalommal elutasították. Egy ideig alkalmi munkákkal tartotta fent magát, később a kiszolgáló személyzet része lett, de sohasem adta fel elképzelését. Mint életében mindig, várakoznia kellett a nagy lehetőségre: Footfall sokadik Ork-ostroma komolyan elhúzódott, komoly emberhiányt okozva a Naszádnak. Kényszersorozást rendeltek el Footfall-on és az állomáson, így Caedo is bejutott az újoncok közé. Innentől kezdve élete a következő majd egy évszázadra összefonódott a Flottával. Matróz - navigációs tiszt – pilóta – rajparancsnok – fedélzeti tiszt – hídparancsnok - véderőparancsnok: sorban lépdelt végig a szamárlétrán, míg végül elérte a kapitányi rangot, a legmagasabb beosztást, amit gyerekként ismert.

Hydranos corpusa
Aztán eljött a vész ideje. A Birodalomnak évszázadok óta először kellett a halál szemébe néznie: az Iszonyat Szeméből elindult egy borzalmas káosz-haderő, amelynek megjelenését egy Fekete Kereszteshadjárat "próbakörének" tartanak azóta is. Caedo hajója is ott volt a Flottában, amikor megütköztek a Birodalom és a Káosz erői. A kapitány számos halálos találatot élt túl a Császárba vetett hitének köszönhetően, s ugyan a teste használhatatlanná roncsolódott, az akarata töretlen maradt. Számos beavatkozást hajtottak végre rajta a techno-papok, hogy megmentsék életét, s a kapitány alig három hónappal "halála" után ismét szolgálatba állhatott. Ekkor már több végtagját kibertagok pótolták, látását mesterséges optika, belső szerveit mechanikus orgánumok helyettesítették. Gyakorlatilag rá sem lehetett már ismerni, s ahogy régi teste, úgy identitása is kezdett elbomlani. A kapitány felvette a Hydranos nevet, s a változás és változtatás útjára lépett.

Beleásta elméjébe magát az a gondolat, hogy a könnyen korrumpálható és tisztátalanná lett hús a hit és akarat végső gátja, amelytől szabadulni kell. Évtizedeket töltött azzal, hogy olyan archeotechnológiát kutasson fel, amelyet felhasználhat, beépíthet testébe, amelyet uralhat. Időközben további előléptetéseket ért el (Commodore/Sorhajókapitány) a Naszádban, s újdonsült hatalmát arra használta, hogy új kapcsolatokat építsen ki maga körül. Az Adeptus Mechanicus-hoz hagyományosan jól viszonyult, s a Technománok is csodálták a radikálisan gondolkodó tengerésztisztet. Ezen kívül a Koronus Expanse nemessége, a bolygók kormányzói, a kereskedőbárók és számos kalózkalmár is szívesen vette Hydranos társaságát: dekadens természetüktől korántsem volt idegen a furcsa, különc kapitány megjelenése, gyakorlatilag a csodájára jártak a bizarr gépembernek. Ők aggatták rá a Lord Metallus nevet és ők segítették abban, hogy szert tegyen arra a Lathe-páncélra, amely gyakorlatilag most a testét borítja, vagy inkább helyettesíti, hiszen hús már nem tapad Hydranos szilikát-szöveteihez, titánium vázához, duracél borításához. Minden, ami valaha emberi szövet volt, eltávolításra került. Számos módosítást ő maga hajtott végre a műtőasztalon az évek során. A Flottától végül ellentengernagyi rangban szerelt le, de csakis azért, hogy csatlakozhasson régi barátja, Benjamin de Ruyter kalózkalmár flottájához, ahol további lehetőségeket látott tökéletesedésének folytatásához (de Ruyter felmenőihez jó barátság fűzte, amit kiterjesztett a leszármazottakra is).

Jelenleg az egyik hajó tüzérparancsnoki beosztását látja el, amit a Birodalom szolgálatának eszközeként lát, ugyanakkor bőven marad szabadon ideje, amit kutatásainak szentelhet. A "Tengernagy"-ot különleges tisztelet övezi a dinasztia hajóin, mivel bármikor számíthatnak a vénséges kapitány roppant háttértudására és harci tapasztalatára.
 
Hydranos páncélja
Az egyetlen megmaradt szerve az agy (illetve ehhez kapcsolódva a látóideg kivezetése és gerinchuzal felső része), amire különlegesen nagy szüksége van, hiszen nincsenek beépített kogitátoregységei. Mindent az ő agyi struktúrái vezérelnek, legyen az a mozgatórendszer, a percepció vagy éppen a beépített kibernetikus modulok. Saját akarata működteti elképesztő, arkán technológián alapuló mesterséges "keringési rendszerét" (már rég nem ugyanazt a funkciót látja el, mint Caedo megalkotásakor), ami miatt különösen ellenálló mindenféle toxinokkal szemben, illetve korlátozott mértékben önjavító képességet biztosít neki. Mivel emberi teste gyakorlatilag megsemmisült, fájdalmat nem érez, de még a maximális igénybevételtől is megóvja a fájdalomszűrő rendszere. Hangszintetizátora egy ijesztő, rekedtes, de mély orgánumot megszólaltató frekvenciát bocsát ki, akár borzalmas 160 decibeles hangerővel is. Érzékelése különösen pontos a látás és hallás tekintetében (a feji kibernetikus tér nagy részét ez a modul foglalja el, kisebb részét pedig a vokalizátor és a célzórendszer), a corpus rendszerének átviteli sebessége pedig olyan nagy, hogy gyakorlatilag a tudatosság szintjének elérését megelőzően is képes cselekedni, habár e téren még fejlesztésekre szorul a hálózat. Az agy egy különleges folyadékkal teli kristályban lebeg valahol a mellkas felső szegmensében, amihez input- és output-kábelek tízezrei csatlakoznak, illetve rá van építve egy pszichorezisztens árnyékolórendszer (emocionális behatások különféle formái, illetve agyi kontroll ellen védelmez). Közvetlenül az agy mögött kapott helyet a memóriablokk, ahol borzalmas mennyiségű szilárd információ és epizodikus emlék lenyomata tárolódik. A mellkas háti részében működik a vox-rendszer, ami képes az egyik kézifegyverének elsütésére is. A test saját energiamaggal rendelkezik, aminek kapacitását azonban teljes mértékig lefoglalják a különféle rendszerek, például az igen energiaigényes konverziós mező, így időnként a corpus töltésre szorul. A páncélburok számtalan tárolórekesszel rendelkezik kisebb eszközök, rejtett fegyverzet, a személyi kogitátor és jópár gránát számára. Hydranos rendelkezik egy saját monokoponyával (Severus VII), ami elsősorban arra alkalmazható, hogy átvilágítsa a környező területeket.
Az energiapáncél feji részét egy rugalmas, fehér maszk borítja, amelyik az emberi mimikát utánozza kezdetleges szinten: ennek ellenére is inkább bizarr a vele folytatott kommunikáció. Mindig egy aranyszegélyes, sötétkék csuklyás köpönyeget hord. Oldalán keskeny pengéjű Lángolókard, combjaihoz erősítve Infernó- és Tépőpisztolyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése